Fogyókúra

 „Minden kornak megvoltak a maga egészség- apostolai, akik azonban nem a tudósok sorából kerültek ki.. nem az a bámulatos, hogy ezek a primitív lelkek hogyan tudták kiagyalni ezeket az egyoldalú étkezési szabályokat, hanem az a csodálatos, hogy ezen étkezési rendelkezések és tanácsok zavaros indoklását még nagy intelligenciával rendelkező kultúremberek is elfogadják és követik.” – írta az Ételművészet, életművészet című Hatvány Lili- szerkesztette 1936-os háztartási étkezési kézikönyv. 

Már az 20. század első felére befogadhatatlanul nagy lett a különböző diéták száma, amik között már a kor embere is tudatosan megkülönböztette azt, ami orvosilag szükséges, és azt, ami pusztán divathóbort. A divatdiéták fő mottója, akárcsak napjainkban, a természethez való visszatérés volt, ezt a különböző „kuruzslónak” titulált eszmei szerzők (mint például a méltán híres- hírhedt Bicsérdy) mind más oldalról közelítették meg, volt aki „vegetár”, volt aki „lakto- vegetár” kosztot ajánlott követőinek, akik a diétás életmód révén a lúdtalptól a rákig minden képzelt vagy valós egészségügyi problémájukból kigyógyulhattak az útmutatásokat követve. A korabeliek is mind egyetértettek abban, hogy felelőtlenség anélkül bármilyen célból diétába kezdeni, hogy az illető ne konzultált volna egy szakértő orvossal, legyen a diéta oka puszta passzió, súlygyarapodás- vagy súlycsökkenés, vagy valami egészségügyi probléma, például vese-, gyomor- vagy cukorbaj (a korabeli háztartási kézikönyvekben és szakácskönyvekben ez a három leggyakrabban felmerülő probléma, amelyekkel kapcsolatban több mintaétrendet is ajánlottak).

Az akkoriban „fogyasztó diétának” nevezett fogyókúrás módszereket szeretném közelebbről is megvizsgálni, mert ezek azóta nem csak töretlen népszerűségnek örvendenek, de szinte napról- napra, publikációról publikációra (a női magazinokban, ahol a „fogadd el önmagad- süss egy triplacsokis tortát- próbáld ki a legújabb sztárdiétát”- szentháromság dominál; újhullámos, gasztroforradalom jegyében született szakácskönyvekben; magukat tudományosan kvalifikáltként hirdető szerzők életmódváltásra térítő műveiben; stb.) nő azok száma, akik belevágnak egy-egy új „5 nap alatt 5 kiló mínusz”- diétába azért hogy beleférjenek abba az XS-es ruhába, amit azért vettek meg évekkel ezelőtt egy leértékelésen, mert úgy gondolták, hogy az éppen aktuális divatdiétát befejezve napokon belül beleférnek majd.

Hatvány Lili könyvének születése idején a diétázást sokkal fontosabbnak tartották egészségügyi, mint esztétikai szempontból: úgy gondolták, a testre rakódott felesleges zsírréteg egy telepakolt hátizsák cipeléséhez hasonlít, amit a fiatal szív még könnyen elbír, azonban az idős, fáradtságra hajlamos szív számára már megerőltető. Felismerték, hogy az elhízásnak több oka is lehet, számon tartották ezek között a túlzott táplálékbevitelt, a túl kevés mozgást, illetve nagyon helyesen bizonyos mirigyek csökkent működését. Tisztában voltak vele, hogy a pajzsmirigy alulműködés rövid idő alatt nagy súlygyarapodáshoz vezethet, viszont úgy tartották, hogy „a szexuális mirigyek” működésének csökkenése is hízáshoz vezethet. Mivel ehhez magyarázatot nem fűztek, a 21. század gyermekeként értelmezési nehézségekbe ütközöm, de annyi biztos, hogy ha azok a bizonyos mirigyek zavartalanul működnek, nem elhanyagolható kalóriamennyiség ég el..

Nem az adagok gyakoriságának, hanem az adagok nagyságának csökkentésére helyezték a hangsúlyt a „sokszor keveset”- elv szerint, ami a legtöbb mai diéta alapja is. Hatvány Lili azt mondja, a fogyókúrázó „betegnek” gyakran adjunk enni olyan ételeket, amik teltségérzetet biztosítanak, erre a legjobbnak a friss gyümölcsöket (érdekes, hogy a dinnyét és az őszibarackot kalóriában szegénynek, míg mandulát és a mogyorót kalóriában dúsnak tartották) és zöldségeket, a főzelékeket és a „diabetikusan elkészített kompótokat” tartja. Felhívja a figyelmet arra, hogy a koncentrált szénhidrátot tartalmazó élelmiszerek fogyasztását teljesen el kell kerülni, így például a liszt, kenyér (nem csak a fehér, de a manapság reneszánszát élő barna- és Graham kenyér is) a tésztafajták tiltólistára kerülnek, akárcsak a cukor, amelynek pótlására szaharint javasol. Hús, hal, szárnyas (természetesen a zsíros részeitől megfosztva) sütve vagy főve, burgonya sütve vagy főve, sovány sajt és kemény tojás szintén ideálisak, ugyanis kis mennyiségben fogyasztva is a jóllakottság érzését váltják ki. Érdekes a zsírhasználat, ugyanis nagymennyiségű fogyasztását tiltja, mégis megengedi, hogy a diétázó a főétkezéshez 5-10 grammnyi zsírt kapjon, amivel tetszés szerint gazdálkodhat.

A korabeli fogyasztódiéták alapelve az egyhangúság volt: a kalóriaszegény életmódot (egy átlagos diétás napot 1200- 1500 kalória bevitelében maximalizáltak, ami több, mint amit a mai diéták ideálisnak tartanak, a radikális verziók ennek legfeljebb a felét engedik meg) heti egy-két alkalommal tematikus, úgynevezett monódiétás napokkal volt javasolt megtörni, ilyen volt a húsnap, a tojásnap, a tejnap, a gyümölcsnap vagy a burgonyanap (ezeket a standard napoknál kicsit kevesebb, 700- 1000 kalóriában határozták meg).

Alig valamivel Hatvány Lili  könyve előtt, 1934ben adták ki Szegedy- Maszák Aladárné és Stumpf Károlyné szerkesztésében a ’Magyar úriasszony háztartása’ című könyvet, amelyben „soványító diéta” címszó alatt egy teljes heti mintaétrendet állítottak össze. Többé- kevésbé azonos elveket követnek, a főétkezésben minden nap jelen van a hús és a burgonya, vacsorára majd’ minden nap valamilyen főzelékfélét ajánlanak főtt tojással, azonban van néhány markáns különbség, ami a mai diéták ismeretében igencsak kétségessé teszi a fogyókúra sikerességét: a reggelihez minden nap jár 2 db kockacukor, teába, kávéba vagy forrócsokiba, vacsora utáni édesség gyanánt pedig szőlőt, szilvát és körtét kínálnak, amiket manapság nagy lendülettel ütnének ki a fogyókúrázó kezéből a diéták erkölcscsőszei. 

A mai, orvosilag nem biztos, hogy megalapozott, de lépten- nyomon elérhető diéták, hogy csak azokat említsem, amik a legnépszerűbb nőknek szóló internetes fórumokon és magazinokban vannak ismertetve, három alapelv mentén szerveződnek: vagy a kalóriaszámlálás, amihez bravúros matektudás szükségeltetik; vagy a vércukorszint állandó alacsony szinten tartása, ami elég szűk korlátok közé szorítja a fogyasztást mind tápanyag-, mind mennyiség szintjén; és a felezés, aminek lényege, hogy a diétázó ne vonja meg magától a finom falatokat, de csak a fogyókúra előtti bevett adagjának felét vegye magához, amihez nem kevés akaraterőre van szükség.

felhasznált irodalom:
C Hatvány Lili: Ételművészet, életművészet, 1936
C Szegedy- Maszák Aladárné & Stumpf Károlyné: Magyar úriasszony háztartása, 1934